A 10. ÉV MEGÜNNEPELTETETT
2011.júliusának első hétvégéjén félszázan gyűltünk össze az alapítás egykori helyszínén, Kőszegen: a tettes mindig visszatér.
Nem is akárhogy , csinnadrattával, zászlóval, autók konvojával, és általában, mindenből a legtöbbel, legnagyobbal. A hosszas előkészületek során ki lett tervelve az elszállásolás – a csak minekünk szolgáló kollégiumban, árnyas fák között, tűzrakó-hellyel, focipályával, miegyébbel -, az etetés: bográcstól a műanyag kanálig, vágódeszkától a szemeteszsákig mindent hoz -, az itatás, szerényen két hordó csapolt sörrel, mellé hetven üveg literessel, valamint a pénteken estétől vasárnap délelőttig ott lévők szórakoztatása, ha akarták, ha nem….
Az első estén érkezők az út porát a beharangozott csapoltból kívánták volna lemosni – ám a szervezői mindenre gondolás eggyel nem számolt: hogy hosszabbítóra szükség lehet ehhez. Órákig Kopasz Sanyiék önzetlenül fölajánlott dobozos (milyen más, az ő esetükben ?) söre – meg az egész vasi szekció hősi helytállása: kiegészítés Bölöny úr jóvoltából – mentette meg sokak életét a szomjhaláltól. Aztán került fél kilométer villanymadzag, mire a nap lement, s a világ ismét gömbölyűvé alakult. Belecsapott a húrokba közben a Németh Tomi által meghívott tangóharmonika-virtuóz, aki a komplett zeneirodalmat eljátszotta, bármilyen hangfekvésben – kivéve azt az egyet, amit Horváth Jani szeretett volna hallani tőle. Mindeközben a vadászatra induló horda-férfiak és a táplálékról gondoskodó horda-asszonyok jóvoltából a kertben tűzön sült a sütnivaló. Ennyi kellem befogadásához idő kell, nem is kapkodták el társaink, az utója hajnali háromra emlékszik, mint a visszavonulás időpontjára.
A szombati délelőtt időjárása eleinte kétségeket támasztott a szabadtéri programokat illetően, de aztán szerencsére jóra fordult minden. Érkeztek az aznapiak, és ébredeztek a másnapiak. Indításnak lebilincselő aktus zajlott, mindenki kapott csuklópántot, amely nélkül manapság nincs valamire való esemény, mint például társasházi közgyűlés, vagy halotti tor, itt az elbitangoltak városszerte megtalálásában, összeszedésében gondoltam hasznosnak. A tágas ebédlőben ádáz cserebere kezdődött, a gyűjtők néhány órára kiestek térből-időből, s fejük albumokba meg dobozokba merült el. Előkerült Patyik Krisztián meglepetése is: a klub emblémáját hordozó molinó. Igazán nemes tett volt tőle.
Kiköltözünk ! Ez volt a jelszó, melyre asztal, székek, sörcsap, hifi-cucc indultak az udvarra. Kezdetét vette az ünnepélyes köszöntő, amelyben méltatásra került az alapítók érdeme, majd az akkori atyák tizenegy főjéből a nap folyamán jelen lévő tizek lettek szólítva, hogy mindőjük átvegye a névbetűivel ellátott korsót, rajta a jubileumi címkével, s mellé még az ünnepi kitűzőt. A meglepődés és rácsodálkozás után e korsók megáldása zajlott.
Végre kerülhetett is valami a füles hat decisekbe – nem tévedés, ilyen különlegesség ez -, és a tagok átvehették a jubileumi címkét ( elkészíttetése Bölöny Jocó érdeme), valamint a mindenki elől eddig titkolt újabb alkalmi kincset, a szintén ez alkalomra gyártott alátétet, melynek Zámbó Jimmy a kivitelezője (ezen kincsekből minden, tagdíjat fizetett társunk kapni fog). Az ingyenes példányokon kívül lehetett még vásárolni, valamint kapható volt Erdélyi Tomi cd-re mentett klubtörténelme – nyersanyag-áron, ahogy a többi portéka is -, továbbá a literes, ünnepi emblémás sörös flakonból szintén. Mindezt árulta-könyvelte a harminchat órán át szünet nélkül dolgozó kasszirnőnk, Hantos Erzsi, alkalmi segédekkel.
Az ebédkészítés előjelei elébb füstben, majdan illatokban váltak ígéretesekké, addig viszont instant zsíros kenyér került tálcákra az éltető-etető hölgykar révén. Eztán a szellem dolgoztatott meg, indult a vetélkedő. Három szenior (manapság így illik nevezni a munkaképes kor felső határa táján és túl lévőket) mögött sorakozott föl nemre-korra tekintet nélkül mindenki, s ádáz agymunkával koncentráltak a válaszokra társaink. Közben hölgyek csapolásban, urak az eredmény gyors lehajtásában vetélkedtek – látványosra sikeredett. Az eredményhirdetés taps, összeborulás és nagy tétel vitriolos megjegyzés kísérte.
Mindezek mellett sűrűn jártak a csapra a jelen lévők, leszámítva azt a röpke fél órát, amíg ivó edényük a korsó-szépségversenyen vett részt: a szépen agyusztált, ünnepire sminkelt objektek fölsorakoztak sorszámozva, s várták a nagyközönség szavazatait. Az eredményhirdetést nem kevés zajos ünneplés és jelzés értékű ellendemonstráció követte: Kovács Flóri megfejthetetlen stílusú, népiesch formavilágra hajazó üvegbögréje vitte el a pálmát…..nem elég messzire. Asztal-vonat indult ki a kondérok köré pár esőcseppel kísérve, hogy a Kóbor- duó és Bölöny József (+segítő kezek) munkájának gyümölcsét végre fölfalják. A remekbe sikeredett gulyás legnagyobb dicsérete az azonnali elfogyás, de sokan verbálisan is rásegítettek a szakácsok önérzetére.
Zajlott az élet tovább, eljött a foci ideje. A pályán unottan gurigázó helyi srácok személyében kemény ellenfelet kapott teljesen spontán összeálló csapatunk, melynek fő erősségei voltak Németh Tamás (kapuban és támadásban egyként), Németh Balázs, a gólzsák, Erdélyi Tamás (pláne, ha még futni is tudott volna), Kelsch Robi szintén kétéltű. A mieink elkövették azt a hibát, hogy a tizenöt évesek ellen küzdve belementek a tíz gólig tartó derbi-hosszba, ami a nap megpróbáltatásait figyelembe véve kockázatos dolog volt. Ehhez képest hajszállal, 10:9 –re győztek az ifjak – viszont ott helyben megalakult a Sörcikgyűjtő FC, mely jövőre indul a rangosabb világküzdelmeken. Megint gazdagodtunk valamivel, néhány társunkat újabb arcukról ismervén meg. Öt év múlva talán vitorlásversenyt rendezünk. Ekkorra végre megérkezett az első számú díszvendég, Horváth István, a klubalapító, aki nélkül eme eseményre sem került volna sor. Népes csoport vette körbe, órákig folyt a szó, a múlt idézése: megkapó látvány volt.
A nap lemenni készült, midőn hírnökök szóltak pihegve: konganak a hordók, terhüket vesztvén, istenem, csupán nyolcvan liternyi fért beléjük. Folytatódott a csomagolt árukkal, amelyből, mert a klubtag óvatos, vagy csupán ismeri magát, a hetven flakon „központi ellátmány” mellett, még kinek-kinek megvolt a saját betevője. Riadalom tehát nem támadt.
Ez idő tájt nézőket vonzott az újabb labdarúgó torna, amelyen hölgyek és gyerkőcök igyekeztek a bőrt a kapuk felé irányítani. Kóbor Adrienn itt végre káprázatos alakításával igazolhatta, hogy befért volna a nagypályás hímsoviniszták közé.
A sötétedés beálltával kezdett tetőzni a hangulat, a fölkerült pulóverek nem zavarták ezt. Szólt a zene, s idővel a külső fűtés mellé akadt belső, többek közt a klubunk doyenje, Benkó Józsi bácsi, valamint Hérán József s mások által küldött-hozott törköly és egyéb gyümölcs-tömörítmények révén. Németh Balázs újabb meglepetéssel állott elő (délben egy sátortetővel lépett be): színes kínai lampionokat osztott, amelyek hőlégballon módjára az alájuk kötött mécses lángja hevétől a sötét égbe szálltak, s ringtak el az univerzumba – kicsik-nagyok egyként nyakuk tekerve hosszan bámulták. Egy spontán kórus Cseh Tamás emlékének adózott profi módon, odébb történetek hangzottak, vidámság, kötetlenség, virslisütés éjjel.
A vasárnapi reggelen első gondolatom vala: mi maradhatott az udvaron éjjel, eldobott poharak, üvegek, szalvéták, székek ! A rettenetes vízióhoz képest tökéletes rend és tisztaság fogadott odakünn, s mindezt –mások mellett – azok is tették, akik reggel hétig le sem feküdtek – hát ilyen szívós fajta a sörcikkgyűjtő. Nem kevésbé érdemel tiszteletet az ugyanekkor dolgozni kezdő Hantos-Erdélyi duó, akik a korán induló (ki haza, ki ágyba) néhányak kedvéért már nekikezdtek az élvezetek árának forintokra fordításához, s dacolva a látási nehézségeikkel, osztottak-szoroztak, számlák kupacán rágva át magukat.
Ember nem volt, aki ne adott volna hangot örömének, amiért eljött erre a nagy eseményre. És olyan sem, aki ne tett volna hozzá valamit ehhez az igazán alkalomhoz illő ünnepléshez. A legnagyobb elismerés aznap este ért: Horváth Pista ex-elnök felhívott, újra hálálkodva és álmélkodva a köztünk tapasztaltakért-kapottakért, s hogy elmondja, több év szünet után most újból közénk kell állnia.
Kovács András
