-beszámolók és utóhang
„Vannak emberek, akik kicsit túlreagálják az őket ért kellemetlenségeket. Csak azért, mert szeretik a különleges söröket, de Magyarországon alig kapnak olyat, inkább csak a nagy sörgyárak egyentermékeit mindenhol, már mindjárt főzdét rendeznek be a pincében, külföldre járnak, heteken át túrják az internetet, és zaklatják a Kertészeti Egyetem söripari tanszékét információért, aztán meg főznek, kevernek, erjesztenek, felsőt méghozzá, mert új ízeket akarnak a kis telhetetlenek. Utána meg odaviszik a város közepére, hogy mi is kóstoljuk meg jól, mert szerintük mi is akarunk új ízeket, meg különlegességeket.Mint kiderült, ezt eléggé jól gondolták.
A Főzdefeszt, az Első Hazai Kézműves Sörfesztivál úgy kezdte, hogy azonnal kinőtte saját magát. A Mikszáth téren az első percektől kezdve lépni alig lehetett, és ez így is maradt egészen zárásig. Nagy cucc, gondolhatnánk, a tér, a jó idő, meg egy csomó sörcsap a világ legjobb embermágnese. Ez rendben is van, de mégiscsak nagy siker ez, hiszen itt sokkal nagyobb volt a tét, ugyanis: „„Az Első Hazai Kézműves Sörfesztivál célja, hogy reflektorfénybe állítsa a lassan ismét magára találó hazai sörfõzést, és egy hétvégére összehozza a fogyasztókat, a kocsmárosokat és a sörfőzőket, hogy kóstoljanak és beszélgessenek, és szövetkezzenek a magyar sör jövője érdekében.””
Ugyanis forrongás van ám sörfronton is…… Lassan kiderül, hogy van sörélet a nonstop közért előtti könyöklőn túl. Mi az hogy van; ahogy a borok is ezerféle arcot mutatnak szőlőfajtától, termőhelytől, technológiától függően, úgy a sörök skálája is sokkal szélesebb az általunk ismertnél. Az egy dolog, hogy hányféle, egymástól nagyon különböző fajta létezik, kezdve a jól ismert világos söröktől egészen az angol krémes, sötétbarna stout-okig, de az, hogy milyen malátát, milyen komlót használok, milyen ütemben főzöm a sörlevet, mikor teszem bele a hozzávalókat, ugyanazon a típuson belül komoly különbségeket tud produkálni.
Művészet ez kérem, és becsülendő, hogy vannak az országban annyian főzőemberek, akikből össze lehet hozni egy fesztiválnyit, már csak azért is, mert ha tételezzük fel, hobbiborászkodni akar az ember, legalább az alapanyag helyben van, mert szőlő az terem szinte mindenhol. De a sörösök minden alapanyagot szinte kizárólag külföldről tudnak csak beszerezni, plusz logisztika, plusz lutri, plusz nyűg. Plusz kiadás.
Mentem is a térre, egyrészt jó söröket inni, másrészt kiművelni magam folyékonykenyérileg, hogy szélesedjen az én látóköröm, és legyek én rettenet tudatos sörfogyasztó, hogy aztán tudjak élvezni, szívből, igazán.
Keserédes tapasztalatokkal tértem meg ám én. A fesztivál szerintem egyrészt kiválóan sikerült, hiszen agyonhirdetés nélkül összehozott több ezer embert, akik legalább ebben a két napban nem tömegsöröket ittak, és talán meg is jegyezték egy-két főzde nevét. A főzdék mindenképp jól jártak, komoly forgalom, jó reklám. De a fenti idézetben említett cél, amit a Főzdefeszt honlapjáról szedtem le, hozzátéve még azt is, hogy: „Kulcskérdés a személyes jelenlét, ezért ragaszkodtunk hozzá, hogy a sörfőzők személyesen mutassák be a söreiket.” az bizony vastagon nem jött, nem is jöhetett össze. Nem mondom, hogy a csapoló pultoslányok mellett nem volt egy-két érdekes fazon, akinek lehet, hogy volt valami köze az éppen ott csapolt sörhöz, de miután nyilván az első két órában teniszkönyököt kaptak a folyamatos csapolástól, merthogy ötven méteresnél rövidebb sort egyszer sem láttam, a „mitadhatok” és a pontos összeg bemondásán kívül minden egyéb kommunikáció esélytelen volt. Aki lett volna olyan bátor, hogy kérdez, azt a mögötte állók a húsz perc sorban állás után biztos, hogy elevenen tépik szét. Amivel csak az a baj, hogy a buli ugyan jó volt, de a nagy többség csak arra fog emlékezni pár hét, hónap múlva, hogy ja, volt az a Mikszáth téri fesztivál, és ott ittam valami furcsát, de finomat. Hogy az milyen sör volt, melyik főzdéből, fogalma nem lesz. Pedig most még bizony ott tart a magyar sörkultúra, hogy igazából azt sem tudjuk, hogy világos és barna sörön kívül létezik más is, és amíg nem tudjuk, vágyni sem tudunk rá, pedig kellene, mert szorgos és tehetséges kezek már gyártják.
Értem ám én, hogy nehéz ez. Feltételezem nem számítottak arra a szervezők, hogy ekkora érdeklődés lesz, és egy sörfesztivál helyszínválasztás szempontjából sokkal macerásabb. Egy borfesztivál egy standjára elég egy borhűtő, sörfesztivál esetében csapot kell telepíteni, szénsavpalackostul, hűtőstül. A borokból átlag egy deci/fő fogyasztással számolok, kiviszek tíz, húsz akármennyi kartont, de ha nagyon fogyna, szalad is valaki egy-két kartonnal, az is több liter bor. Sör esetében a fejenkénti fogyasztás is magasabb, és minimum harminc literesek a hordók, amiknek meg kell oldani a szállítását, tárolását. Logikus, hogy a szervezők olyan helyet keresnek, ahol több vendéglátó üzlet csoportosul, talán jövőre több környéki üzlet beszáll, és akkor minden probléma megoldódik.
A színpadon Hegyesné Vecseri Beáta, a Corvinus Egyetem Söripari tanszékének docense, dr. Jenei Béla, a házi sörfőzők képviselője, Vaskó György, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének Elnöke, és Vétek György, söríró beszélgettek. Szó volt arról, hogy azért nehéz a kézműves söröket eladni, mert annyira megszoktuk az olcsó, jellegtelen tömegtermékeket, hogy az az íz az etalon, ahogy az egyik előadó mondta, ha valaki tejet nyomokban tartalmazó gazdaságos reggeli italon nő fel, és elérakják a jóféle házi tehéntejet, ott helyben lefordul a székről, hogy mi ez a rettenet büdös dolog. És ami megnyugtató, a tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszú távon azok élnek meg, akik látványsörfőzde – étterem – panzió szentháromságban gondolkodnak, ez a kikapcs, nem a wellness hotel.
Ja, jut eszembe, voltak sörök is….
Egy sokat emlegetett favorit jött ezután, a fóti Osterbrau Keserű Méz nevű söre: itt vált világossá a különbség az eddig csak hallomásból ismert aromakomló és keserűkomló között, ennek a sörnek köszönhetően értettem meg több mindent az előzőekben. Szépelgés nélkül arcba tolja a keserűt és az édeset (vagány a címkéje ám nagyon) méz, keserű csoki, gyalult fa, a világos sörök dózere.
A leghatékonyabb trükk az volt, hogy többen kellett menni, mindenkinek be kellett egy sorba állni, és venni legalább háromfélét. Aztán találkozni egy stratégiai ponton, és ott körbeadni a zsákmányt, így egész tapasztalttá lehetett válni.
A felsőzsolcai Serforrás világosa következett: kesernyés – vegetális, olyan esőáztatta zöld leveles illat, ami aztán ízben meleg kenyeres, élesztős jegyeket hozott. Érdekes.Innnentől jött egy-két enyhén ízesített dolog, ugyancsak Fótról a Hammurapi álma, ami egy mézes? mézzel erjeszett? sörkülönlegesség, valahogy nekem sok különlegeset nem mondott, bár tudom, hogy szintén nagy favoritja volt a fesztiválnak.
Újra csak Fótról következett a gyömbéres: bordós tónusú sör, illatban nagyon gyömbéres, ízben inkább a kesernye érvényesült. Visszatértünk Felsőzsolcára, a híres Korty: aszúkivonat hozzáadásával készült, valóban van egy kis élesztős, boros, inkább szamorodnis jellege, a kortyolás első pillanatában, aztán a keserűkomló veszi át az irányítást.
2 IPA következett, ami az Indian Pale Ale rövidítése, ez egy felsőerjesztésű sör, de mint Ale még a legvilágosabb és talán a világos sörökhöz legközelebb álló karakterű. Mint megtudtam, most a legnépszerűbb kategória a sörkülönlegességeket kedvelők körében. Az első a felsőzsolcaiak IPA-ja. A világos sörökhöz képest homályosabb, ízben gyümölcsösebb és élesztősebb, mint az alsóerjesztésű versenyzők.
Fóton készült, de vendégművész terméke: armando_otchoa művésznevű sörész Grabanc IPA, szintén az egyik helyi favorit, nem véletlenül, szőlős, gyümölcsös, és keserű aromáival egyértelműsíti miért olyan népszerű ez a stílus. Barna sörök jöttek, a dombóvári Kissler főzde Keserű Barna volt az első: kevésbé kesernyés, mint vártam, illatban sós karamell, ásványosság, ízben medvecukros, kávés, komplex, szép tétel.
A békésszentandrási Agroflott Black rose fantázianevű tétele következett: gyönyörű tejeskávé aroma, telt, selymes, íz, ezt kellene minden reggel innom, koffein helyett a 9,3 százalékos alkoholtartalom rázna fel.A végére maradt az Agroflott meggyes söre: tiszta gyümölcsös meggyíz, nem édeskés, hanem inkább meggymárka, ami mögül nehezen bújik ki a sörkesernye, nem olyan mint a belga lambic sörök, annál gyümölcsebb, de kevésbé sörszerű.
Elsőre nem volt ez rossz, de jó lenne nem egy évet várni a folytatásra, mert, mint azt szó szerint testközelből megtapasztalhattuk, igény vastagon volna rá. Akkor majd dumálunk is talán egy sort a sör mellett, elvégre arra való.”
(Kovács Bálint: Keserédes szájíz, boraszportal.hu)
jozsefbiro.blog.hu : FÖZDEFESZT……..
Szóval Főzdefeszt. Az elmúlt hetekben a csapból is ez folyt, hogy aztán végre ma már ne beharangozó posztok, hanem maga a sör folyjon azokból a csapokból.
A magam részéről éltem a gyanúperrel, hogy korán kell odamenni, mert nagy lesz a tömeg. Ez beigazolódott. A Mikszáth tér és a Krúdy utca lényegében már ötkor tele volt, de ekkor még kb. öt-tíz perc elég volt egy sörsor végigállására. Hatkor ugyanez már . 20 percbe tellett, este hétkor pedig fél óra várakozás után még félúton se jártunk az éppen aktuális sorban. Ekkor úgy döntöttünk, hogy ebből elég, inkább levezetünk a közeli Hrabalban.
Persze azalatt a két óra alatt, amíg még elviselhető állapotok voltak, hozzájutottam azért néhány jóféle nedűhöz.(……..)
IPA-tanulmányúttá alakul eztán a főzdefeszt, alany a miskolci Serforrás IPA. Amit ráadásul cseh serfőző mester kavargat ki, azaz tulajdonképp ez is vendégsör. És hát ráadásul cseh, szóval ezt imádni fogjuk, ugyebár! Aztán rájövök, hogy ál-IPA tanulmányok ezek; hogy ez a Serforrás sör ugyanis miért IPA, azt nem igazán tudom. Illetve gondolom azért, mert van benne egy markáns keserű íz és van benne némi gyümölcsösség is. De ezzel együtt én ezt legjobb esetben is egy tipikus pilzeni-jellegű cseh sörbe oltott IPA utánzatnak mondanám. Ami persze nagyon jó. Összességében pl. sokkal harmonikusabb és letisztultabb, mint a Grabanc. (Ezzel egyáltalán nem a Grabancot akarom leszólni, sőt: pont jó, hogy ugyanabban a műfajban két ennyire különböző sört tudtam kóstolni. Ezt ajánlom mindenkinek!)
Innentől kezdve viszont jönnek a bajok. Három sör után kezdek nagyon éhes lenni, gyorsan bekapható ennivaló azonban nincs. Egyes pultoknál még ott a kiírás, hogy szendvics meg perec, de ténylegesen ezeket már ötkor sem láttam. Nem tudom, hány vendégre számítottak, de nagyon alulbecsülték a dolgot… A teraszokon lehetne rendelni, de egyrészt már nincs üres asztal, másrészt a jó isten tudja, meddig tart, mire kihozzák, harmadrészt meg akkor közben ki áll sorba sörért. Végül még kiállok egy sort éhgyomorra, pechemre Dupla Köleses sörhöz jutok, ami émelyítően édeskés, néhány korty után nem bírok többet inni belőle. Szerencse, hogy közben megérkezik a haverom és annyira ki van éhezve (illetve szomjazva), hogy gyorsan lehajtja.
———————————————————————————————
soromok.blog.hu :AZ ELSŐ FŐZDEFESZT
És igen! Végre itt volt az első Főzdefeszt kisüzemi, finomabbnál-finomabb sörökkel. Kicsit jobban kipihenve a Főzdefesztet és csapolást, írnám le élményeimet a sörfesztivállal kapcsolatban. Olvastam negatív-pozitív kritikákat is, még a helyszínen is beszélgettem sok emberkével, de a most felmerült hibákból, hiányosságokból biztos vagyok benne, hogy tanultak a szervezők, és a következő, ami remélem minél hamarabb lesz megint, még gördülékenyebben fog menni. Én azt mondom, minden kezdet nehéz, és ez az első ilyen, de ebből rengeteget lehet tanulni. Azt nagyon jó volt látni, hogy ennyi ember érdeklődik a kisüzemi minőségi sörök iránt, és igencsak megmelengette a szívemet a látvány a csapolós oldalról és a másikról is egyaránt. A másik, hogy rengeteg külföldi is volt (ezek között volt egy korábbi sörkóstolóról, egy norvég srác, akit már ismerősnek tekinthettem). Néhány külföldi diákkal, emberkével is beszéltem, akik Bostonból, Angliából, Szlovákiából, Lengyelországból érkeztek. Jó volt hallani, hogy mennyire örülnek ennek a fesztiválnak, mert sokan igenis a magyar minőségi sörökre kíváncsiak, és végre most betekintést nyerhettek. E-mellett még belekerült a táskámba egy üveg B27 a Kalteneckertől, egy Fekete Korsó Békésszentandrásról és 1-1 Palack Grabanc IPA és a Fóti Osterbrau mézes-gyömbéres finomsága. A nyitásnál már kinn voltam, és jó pár finomságot azért sikerült megkóstolnom, de még így is maradtak hiányosságok a palettáról, és később a Köleses sör csapja mögül már nem igazán volt időm kimozdulni (amit nem bánok, mert nagyon szívesen segítettem barátomnak, Szilágyi Andrisnak -aki a köleses világos és a félbarna dupla köleses sör atyja-), de majd a következőn, és addig is igyekszem betömködni ismereteim fekete lyukait.
A Pivowarski Dum csalánosa igazi felüdülés volt, nagyon kellemesen volt jelen a csalán íze. Következett a Kaltenecker, amiből sajnos a füstöltet már nem volt alkalmam megkóstolni. A chilis nagyon kellemesen bizsergette csípősségével a szájpadlásom és a nyelvem, a maibock egy édesebb, testesebb kényeztetés volt számomra, a meggyes sörük, üdítő finomság, amiben a sör is szerepet kapott, és nemcsak a meggy. Legelőször a Gösser Zwickljét kóstoltam, ami nekem egy kellemesen üdítő pincesör volt. Bontásra került még egy üveg Black Rose is, ami most kiköszörülte az első ismerkedésünk alkalmán esett csorbát, és megmutatta az igazi lenyűgöző ízvilágát. Fótról a fesztiválon debütáló Keserű mézzel és a gyömbéres-mézes sörrel találkoztam, azt hiszem erre is mondható, hogy barátok leszünk,
Nem, nem álomvilágban élek, ezen a fesztiválon voltam kinn, és láttam a hibákat kívülről-belülről, de gratulálok minden résztvevőnek, a megjelenő főzdéknek, a szervezőknek minden kezdeti nehézségek ellenére is, és nem utolsó sorban annak a rengeteg embernek, akik kijöttek a fesztre, és kulturáltan végigállták a kígyózó sorokat.
————————————————————————————————————
FOLYEKONYKENYER.HU: kitört a sörforradalaom !
Soha nem hittem volna, hogy még ebben az évben leírhatom ezt a fellengzős mondatot, de aki ott volt május 13-14-én a Mikszáth téri Főzdefeszten, az joggal érez valami ilyesmit. Senki nem hitte volna, hogy ez lesz. A sörfőzdéknek és a vendéglátósoknak leesett az álluk, és ott maradt. 10-12 ezer ember egyszerre még sosem volt kíváncsi a magyar sörfőzdékre.
És nagyon örülök, hogy a Folyékony Kenyér hozzájárulhatott ahhoz, hogy ebből az óriási érdeklődésből komoly médiafigyelem és rendes bevétel csorogjon a főzdéknek. Ez a hétvége átrajzolta a magyar sörfőzés jövőjét.
Miután jól látszott, hogy a különlegességek sokkal jobban fogynak, a sörmesterek hazafelé már azon gondolkodtak, milyen mókás söröket főzzenek a következő Főzdefesztre, és eszükbe sem jut, hogy nem fogják tudni eladni – ami mindeddig erősen csillapította a kísérletező kedvüket. Ezek után biztos, hogy a következő Főzdefeszt kínálata az elsőnél parádésabb lesz.Most, hogy már tudjuk, mire számíthatunk, legközelebb jobban felkészülünk.
Az 2011-es év sörfőzdéje a békésszentandrási Agro-Flott lett.
Az első Főzdefeszt hivatalos söre a Grabanc IPA lett, ami toronymagasan nyerte a szavazást a Kissler Barna és a Dupla Köles előtt.
————————————————————————————————————-
…Mindezekhez hozzáteendő néhány főzdés és a jelen összeállítás írójának pár észrevétele:
-Nem volt egészen súrlódásmentes az együttélés a sajátjukat csapolók és a helyszínen lévő éttermek, sörözők között: utóbbiak az év minden napján másfajta söröket mérnek, érdekeik máshová kötik őket. Ajánlatos lenne a következő fesztivált semleges helyszínen tartani, ahol mindenki egyformán vendég.
– A csapolást végző személyzetet nem a sörüket hozó főzdék, hanem a szervezők adták, köztük nem kevés helyen olyan lánykákat, akik ott ismerték meg a sörcsapot. Ekkora taktikai hibával egy teljes eseményt le lehet járatni, a konkurens nagy sörgyárak nyilván hálásak is ezért. Kipróbált, rutinos profik kellenek minden szinten.
– Kevés főzde tudott információs anyagot, színvonalas szórólapot, miegyebet osztani – márpedig mit ér az egyszeri felgerjedt kíváncsiság egy cég terméke iránt, ha utána nincs folytatás ? Tény, hogy az interneten szinte minden meglelhető, de mégiscsak hatásosabb a sör mellé adott színes nyomtatvány, rajta az is, hol kapható mindez.
– Ahogy a beszámolóban is olvasható, tartós sörkóstolás nem elképzelhető sörkorcsolyák és markánsabb étkek nélkül – erre már csak a fogyasztás gerjesztése miatt is szükség van. Meg kell teremteni erre is a lehetőséget.
– Az észrevételek tükrében pedig bizony soknak tűnt egy átlag korsóért az ötszáz forint.
Összességében: örvendünk, hogy megszületett – jövőre bizton kinövi gyermekbetegségeit.
Kovács András